2007-ben iskolánkat Fekete István író után neveztük el, aki műveiben az ember és a természet közötti harmonikus kapcsolatot, valamint a szülőföld és a haza iránti szeretetet és tiszteletet hirdeti. A névadó ünnepségre 2007. május 11-én került sor, melyen díszvendégként részt vett Fekete István fia, valamint a Fekete István Irodalmi Társaság képviselői is. Az esemény részeként elültettünk egy tölgyfát, amely az író szülőhelyéről származik, ezzel is tisztelegve emléke előtt.
Fekete István élete és munkássága
Fekete István, aki 1900. január 25-én született Göllén, Somogy megyében, egy tanítói háttérrel rendelkező családban nőtt fel. Édesapja szigorú tanító-iskolamester volt, aki szigorú nevelési módszereivel formálta fia karakterét, míg édesanyja és nagyanyja szeretetteljes és meleg légkört biztosítottak, amely élete végéig meghatározó hatással volt rá. A család három lánytestvérével együtt Kaposvárra költözött, hogy biztosítsák a gyerekek megfelelő iskoláztatását. Fekete István itt gimnáziumi tanulmányait végezte el, majd tovább tanult egy felső kereskedelmi iskolában, bár a száraz és unalmas tananyag helyett egyre inkább a természet iránti vonzalma kezdett dominálni életében.
Az első világháború alatt, 1917 nyarán, Fekete István részt vett első vadászatán Somogyfajszon, majd később katonai szolgálatra lépett, ahol hadi érettségit tett és tartalékos tiszti iskolába került Gödöllőre. A háború befejeztével a Debreceni Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, majd Magyaróváron végzett 1926 júliusában. Tanulmányait követően mezőgazdászként helyezkedett el Gróf Mailáth György birtokán Bakócán, ahol szaktudását és innovatív gondolkodását kamatoztatta.
1929. december 12-én feleségül vette Piller Editet, a bakócai belgyógyász főorvos lányát. Az esküvő után Ajkára költöztek, ahol vezető gazdatisztként dolgozott Nirnsee Ferenc holland származású birtokán. Itt tejüzemet szervezett, búza vetőmagot nemesített és díjnyertes kosokat tenyésztett. Kiváló szakemberként ismerték el. 1930-ban született lányuk, Edit, majd két évvel később fiuk, István. Fekete István irodalmi pályafutása a Nimród vadászújságban megjelent írásaival indult, amelyek nyomán Kittenberger Kálmán, az újság szerkesztője további tollforgatásra bátorította. Kapcsolatukból életreszóló barátság szövődött. Első jelentős irodalmi sikere a „Koppányi aga testamentuma” című művével érte el, amely a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatán első helyezést nyert.
1940-ben jelent meg „Csí” című műve, és ekkor beválasztották a Kisfaludy Társaság tagjai közé. „Hajnalodik” című drámáját közel százszor játszották telt ház előtt a Magyar- és a Kamaraszínházban. Foragatókönyvet írt Bánki Viktor felkérésére, amelyet egy hét alatt elkészített. Családjával a fővárosba költözött, ahol a Földművelésügyi Minisztériumban vállalt állást. Művei, mint a „Hajnal Badányban” (romantikus), „Egy szem kukorica” (elbeszélés) és „Tíz szál gyertya” (novellás kötet) folytatták pályafutását. 1949-ben nyugdíjazták, ami nehéz időszakot hozott magával. Könyveit nem adták ki, és alkalmi munkákból tartotta fenn családját. 1951 őszén tanári állást szerzett a kunszentmártoni Halászmesterképző iskolában, ahol Kele és Lutra című művei születtek. „Halászat” című könyvét a Mezőgazdasági Könyvkiadó tankönyvként forgalmazta. Következő jelentős művei közé tartozik a „Bogáncs”, a „Tüskevár” és a „Vuk”. 1960-ban József Attila-díjat kapott. 1965-ben kiadták a „Csend” című három kötetre tervezett életrajzi regény első két részét, de a harmadik rész, a „Ballagó idő” nem készült el. 1968-ban megjelent „Barangolások” című elbeszéléskötete vadászélményeiről. Még ebben az évben, a rengeteg cigaretta miatt, elérte második szívinfarktusát. 70. születésnapja alkalmából Munka Érdemrend arany fokozattal ismerték el munkásságát.
1970. június 23-án Budapesten elhunyt. Két nappal később a Farkasréti Temetőben helyezték végső nyugalomra. 34 évvel később, gyermekei kérésére, édesapjuk szülőfalu-szeretete miatt Göllén helyezték végső nyughelyére, ahol kétezer ember kísérte utolsó útjára. Hűséges kutyáját, Bogáncsot is vele temették.
Fekete István életműve és irodalmi hagyatéka máig fontos szerepet játszik a magyar irodalomban, különösen a természet és a vadászat témáit feldolgozó művei révén.